2008. július 8., kedd

A szerző lelkiállapotáról

Az ezen blogot olvasók ritka állatfajának egyik egyede azt mondta, hogy inkább én címkéjű bejegyzéseket írjak, mert azokat jobban szereti. Már csak azért sem nehéz ennek a kérdésnek eleget tenni, mert jelenleg komolyabb problémám van azzal a kérdéssel, hogy mit kezdjek magammal. Egyszerűbben fogalmazva unatkozom.

Érdekes dolog ez. Amíg vizsgaidőszak volt, alig vártam, hogy vége legyen, mondván, hogy akkor majd sokat szórakozok utána. Most meg, hogy már elmúlt, semmi kedvem a szokásos szórakozásaimmal foglalkozni, és nagyon szívesen csinálnék valami értelmeset. Ha nem nyár lenne, akkor bejárnék az előadásaimra, amit évközben nem tettem. Járok helyette nyári iskolára. Atommagok ütközésiről szól, nem rossz, néha már érdekes is. :P Nem rossz délelőtti, majd koradélutáni elfoglaltságnak. De mikor utána visszamegyek a szobámba, már nem sok érdekes elfoglaltságom marad. Ezért kezdtem el írni a globális felmelegedéses sorozatot itt a blogon, mert azt még viszonylag értelmes elfoglaltságnak ítéltem. Persze a két bejegyzés megírása együtt nem tett ki fél órát úgyhogy ezzel se sokat tettem. :D Elkezdeném már a TDK-mat, de az elvileg/leendő témavezetőm nem válaszol a mailjeimre, ami erősen megnehezíti a dolgot. Nem tudom, hogy miért a szorgalmi időszakban kellett lustulnom, amikor simán tudtam volna mindenfélét csinálni és miért most nyáron akarok mindenáron értelmeset csinálni. :S Most még koncertre járni sincs akkora kedvem, mint szokott. Most biztos úgy tűnik, hogy unalmas vagyok. Hát, sajnálom. Sajnos én is unom magam.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Na, ez már kezd hasonlítani egy blogbejegyzésre.

Dutow írta...

Hm. Ne olyankat írjá, me azokkal nem mondasz sok újat!

(Különben is, a boszonrkányok jók)

Névtelen írta...

végre egy blogbejegyzés és nem globális felmelegedés :)